fájdalommal gondolunk az emberiséget ért veszteségre.
Született tehetség, művész volt Tóth József, és
felfelé ívelő pályája nagy reményekre jogosított. Tanulni, képezni akarta magát
tovább nagy emberré, művésszé, akinek az a hivatása, hogy az emberek lelkét
nemesítse, őket jobbá tegye. Zágrebba, az Iparművészeti Akadémiára akart menni,
és nem hiányzott a nemes szívű adakozók segítsége sem, hogy elérje célját: művész
legyen.
A halál azonban gyakran kegyetlenül letöri az emberi
reményeket, megsemmisíti a legtöbbet ígérő tehetségeket. Így történt most is.
Tóth József meghalt, elment közülünk örökre… Elment fiatalon, 19 éves korában,
amikor senki sem gondolt halálára, de ő a legkevésbé. Ez még tragikusabbá teszi
a fiatal művésztanuló halálát.
Fáj a veszteségünk, és könnyes szemmel álljuk körül
Tóth József ravatalát és sírját.
Szentai Friss Újság, IX. évf. (1935. június 12.)
68 sz.
